9. Önkéntes szolidaritáson alapuló, valódi szociális biztonságot!

Egy közösség erejét az mutatja, hogyan bánik gyengéivel…

Ki kell mondani, hogy ma igen magas közterhek mellett lényegét tekintve nem megoldott sem az egészségügyi ellátás, sem az idősellátás, miképp nem biztosított a fogyatékkal élők emberi méltósága, a mélyszegénységben élők megsegítése sem. A magas adóteher mellett naponta keresik fel az embert különböző szervezetek támogatásért, mellyel olyan problémák megoldásához kérnek adományt, ami józanul átgondolva, az állam feladata lenne. Sokszor olyan dolgokra kérnek támogatást, amelyről az ember úgy érzi, egyszer már megfizette ennek finanszírozását adók formájában. Nekünk, a közösség tagjainak pedig nincs valódi beleszólási lehetőségünk abba, hogy a törvénnyel, adók révén kikényszerített szolidaritás kik irányába és hogyan nyilvánuljon meg. A rendszer nem átlátható, nem befolyásolható. Csak azt látjuk, hogy a pénzünket elveszik, de a problémák továbbra is léteznek, miközben a pénzünket elköltik olyan dolgokra, amelyekre mi önszántunkból sosem adnánk azt.

Éppen ezért, az ÉRTÜNK ÉRTETEK a teljes társadalmi szolidaritást új alapokra helyezi, melynek fő pillérei az önkéntesség és a helyben történő megoldás, amelyek az átláthatóságot is megteremtik.

Évszázadokon keresztül a társadalmi szolidaritás közvetítői a történelmi egyházak voltak. A lelki vezetés mellett adományt gyűjtöttek, segítséget adtak és szerveztek, intézményeket működtettek, s ebben nagy hagyományokkal és tapasztalatokkal bírnak. Mára az állam átvette ezeket a feladatokat, a történelmi egyházak közösségszervező és szolidaritás közvetítő tevékenysége szinte teljesen kiürült, talán részben ennek is köszönhető a tagok számának drasztikus visszaesése. Mert egy prédikáció sem ér annyit, mint amikor a prédikált elveket az egyház valóságos megnyilvánulásaként tapasztalhatják meg az emberek, ezzel példaképeket és követhető viselkedési mintákat mutatva.

Az ÉRTÜNK ÉRTETEK feltett szándéka, hogy a szociális hozzájárulási adó csökkentésével párhuzamosan az államtól elvegye, és visszaadja a történelmi egyházak egykori szociális közvetítői feladatkörét. Ezzel együtt annak lehetőségét is, hogy a sikeres lelki vezetési munkájuk látható, és a (még) nem egyháztagokból is elismerést kiváltó gyakorlati eredményeket hozzon.

Hiszünk abban, hogy az emberekben megvan az együttérzés és a segíteni akarás érzése. Amennyiben a támogatói rendszer jól szervezetten helyben, ezért láthatóan és ellenőrizhetően működik, úgy sokkal nagyobb mértékben fognak hozzájárulni anyagilag és tevőlegesen is az arra szorulók megsegítéséhez.

Senki nem látja szívesen az utcában magányosan élő, magára hagyott idős embereket, a hajléktalanokat az utcán, a mélyszegénységben tengődőket, az alultáplált, rossz higiénés körülmények között lévő, nem megfelelően ruházkodó gyerekeket, a fogyatékkal küszködőket, vagy fogyatékos hozzátartozót ápoló rokonok kilátástalanságát. De jelenleg nincs, aki ezt az empátiát összefogottan szervezné, miként nem is várható el az emberektől, hogy ha egyszer már befizették a problémák kezeléséhez a kötelező támogatást adók formájában, akkor azt újra megtegyék helyben, megmaradt jövedelmükből – mert a problémákat, hiába adnak rá pénzt, mégsem kezeli az állam.

Az egyházak, egyházközösségek feladatává tesszük az alábbi szolgáltatások minimális szintjének biztosítását:

  • az érvényes társadalombiztosítással nem rendelkezők egészségügyi ellátásának megszervezését;

  • az idősek házi gondozását;

  • a mélyszegénységben élő gyermekek otthoni és iskolai, óvodai támogatását, a gyermekvédelmi jelzőrendszerben történő részvételt;

  • a fogyatékkal élők és az őket ápolók mindennapjaiban aktív segítő részvételt;

  • a hajléktalanok gondozását, társadalmi visszailleszkedésük támogatását.

Az egyházközösségek és önkormányzatok együttműködését támogatjuk és szorgalmazzuk.

Az állami segélyezési rendszer fő elemévé a szociális foglalkoztatást tesszük, mely minden normál, vagy megváltozott, csökkent munkaképességű ember számára jövedelemszerzési lehetőségként rendelkezésre kell, hogy álljon, az ország bármely részén, mint a közfoglalkoztatás egyik formája. A közfoglalkoztatást tanulási és képzési lehetőségekkel összekötött, több szintű, komplex rendszerré alakítjuk. Minden egyéb segélyezési, támogatási feladatot az önkormányzatok és az egyházak látnak el, a helyhez és személyhez kötődő valós ismeretek alapján.

Lehetővé tesszük az önkormányzatok és egyházközösségek számára eltartási szerződés megkötését. Ezzel kitermelődhet egy jelentős önkormányzati vagy egyházi bérlakás-vagyon, amely szükség esetén szociális alapon is hasznosítható. Létrejön továbbá 10-15.000 munkahely, illetve megoldódik 50-60.000 egyedülálló, idős ember szociális házi ellátása, mely jóval olcsóbb, mint az intézményi elhelyezés.

A családtámogatás alapvető szemléletének a munkajövedelem alapú támogatást valljuk. A családi adókedvezményeket megtartjuk, a személyi jövedelemadó esetleges kivezetésével a munkajövedelemhez kötődő, arányos pénzbeli támogatásként folyósítjuk.

Családi pótlékot, gyermeknevelési segélyt és támogatásokat csak 18. életévét betöltött személy veheti igénybe saját vagy örökbefogadott, nevelt gyermeke után. 18 év alatti édesanya gyermeke után családtámogatási ellátás nem jár, a hozzátartozók általi gyámsága és gondnoksága esetén sem!

A főállású anyaság ma is létező intézményét a minimálbér kifizetésével ismerjük el, mely időszak egyben foglalkoztatási jogviszonynak minősül. Ezzel együtt, a minőségi munkavégzés kritériumait is megfogalmazzuk, ezek nem teljesítése esetén a jogviszony – és vele a minimálbér – megszűnik. Az elvárások érintik a gyermek iskolai magatartását és képességeire való tekintettel elvárható minimum teljesítményét, a közösség által elfogadott tisztaságát, az otthoni környezet elvárható higiéniai feltételeinek és gondoskodásnak a biztosítását, a szülőknek az oktatási-nevelési intézményekkel és a gyermekorvossal történő szükséges együttműködését.

Létrehozzuk a szociális áfa kategóriát, amely 0 százalékos ÁFA kulcs alkalmazását jelenti az alapvető megélhetési és gyermeknevelési termékek esetén. Ezek listáját minisztériumi szinten állítjuk össze, és minden évben a legolcsóbb árra vonatkozó pályázat útján döntjük el, melyik termék esetén melyik magyar cég (cégek) legyen(ek) az(ok), amely minőségi elvárásoknak való megfelelés garanciája és egy évig a nyertes pályázati ár megtartásának vállalása mellett, a következő évben az egész országban biztosítja az adott termékkel a boltok ellátását. Az ilyen termékeket az üzletekben egy helyen, úgynevezett szociális polcon kell kínálni.