Merkel győzelme, ami vereség?

Amikor az ember azt látja, hogy Németországban két nemzetveszejtő rossz közül lehet választani, de a német nép örömmel kitart mellettük, mert…miért is?

És most, amikor nyert az, aki ugyan a német nép nyakára hozta a tömeges migrációt, a keresztény kultúra és német öntudat eltűnését, a terrort, a szellemi nyomort, de legalább az EU-s jogon keresztül Európa más országainak kizsigerelésével a jólétet még egy darabig biztosan fenn tudja tartani… akkor azzal lesz teli a média, hogy bár nyert, de mégis vesztett, csak mert kevésbé nyert, mint múltkor…

Közben az erősödő nemzeti párt a négy éves ciklusát rögtön hasadással és vezető politikusának “kiugrásával” indítja, ami egy sajtótájékoztatón, váratlanul bukik ki…

Még csak a németországi mai hírek felénél járok.

Nos, akkor csak az a kérdés: nem kellene felhagynunk azzal a fikcióval, hogy léteznek a “bezzeg” országok, meg mi, akik csak ácsingózunk rá, hogy olyanok legyünk?

Nem pont ugyanaz zajlik ott is, mint itt, és mint bárhol?
Talán, ott csak annyiban különböznek, hogy még nemzeti létükben így szétverve is hazafiasabbak, egészen az “elitig” és még a korrupcióban is magukhoz hajlik a kezük. Ők nem egymás, hanem más országok és népek rovására gazdagodnak és élnek jól.

Tanuljunk belőle! Persze, ne a romlott önzést. Mi továbbra se akarjunk mások kárára többet magunknak. De merjünk látni, kiállni hazánkért, és ha kell, asztalra is csapni!

Mert az a bizonyos magasztos, szolidáris Európa nem létezik!

Magyarország pedig igen. És ha rajtunk múlik, meg is marad.

Bertha Szilvia