BEZZEG-ország Teutónia és a külszíni barnaszénfejtés

Igen gyakran hallom – hazánk kritikájába fűzve -, hogy bezzeg Anglia, bezzeg Németország. Mert ott nincs korrupció, kiváló az oktatás és az egészségügy, a joggyakorlat és persze a szabad média is példamutató.

Közkívánatra egy sorozatot indítok a német helyzetről, megmutatandó a lózungok mögött megbúvó valóságot. Nem lerántva a piedesztálról Németországot és nem is mentve a magyar bűnöket…pusztán csak megmutatva, hogy az önostorozó bezzegelés nem biztos, hogy reális.

Kezdjük mindjárt az energetikával. Lévén a német Zöldek a kormányban ültek/-nek majd, állandó vesszőparipává vált kormányszinten a megújuló energia, s ennek angyali, az atomenergia ördögi mivolta. Ugyanakkor világos kéne, hogy legyen, hogy olyan gyorsan, mint ahogy szeretnék, nem lehet lecserélni az erőműveket szélturbinára. Főleg keletnémet területen igen jellemző ma is, hogy az energiatermelésben barnaszén-erőművek dolgoznak. A barnaszenet pediglen – mely annó a keleti tartományok devizatermelő, fontos ásványkincse volt – külszíni fejtéssel nyerik. Az RWE Power AG a legnagyobb cég, ami ebben utazik: régebben 60 bányájuk volt, ma három hatalmas bánya létezik. Németországban összesen 12db bánya működik – az éves kitermelés 176,3 millió tonna. Egy-egy bánya kb. 100 km² méretű és 300 méter mélységig terjed. A kevésbé erős természetvédő is felszisszen most, hiszen egy ilyen típusú fejtésnek csak a negatív hatásait tudjuk elképzelni… Legnagyobb veszélye, hogy a talajvíz lecsökken – marsi tájjá válik a környék-, és hogy teljes falvakat kell kiköltöztetni. Egyrészt, hogy előre szabaddá tegyék a szükséges területet, másrészt, mert magától úgyis később beomlik az egész környék.

Hogy miért fejtenek mégis vidoran tovább? Sajnos túl nagy a haszon ahhoz, hogy lemondjanak róla. Akár elvtelenül is támogatja a kormány, mert 60 ezer embernek ad munkát Kelet- és Nyugat-Németországban. Az egyik hatalmas terület Lipcse környéke. Nem vicc: a szocializmusban majdnem elbuldózerolták Lipcsét is, úgy ahogy volt. Sok olyan eredeti fotót látni, ahol a felhevült érzelmű NDK-s szaki a saját nagyanyja bérmáló templomát tolta el. No persze a kormány erőteljesen tolja, erőszakolja a nagy váltást energetikában (Energiewende), beleavatkozva a piacgazdaságba – no mi fene, ezt eddig tilos volt!? – erőből végrehajtva, amit szeretne. Mindezt persze kapkodva, hatáselemzés és terv nélkül. A „veszélyes” atomenergia megszüntetésére pár éve Merkel „Atom-Moratorium“ –ot hirdetett ki, melynek célja a hét régebbi német atomerőmű lekapcsolása. A bibi az volt, hogy ez a rendelet a törvényeknek nem felelt meg, így az RWE, aki a legtöbbet veszített volna vele, megtámadta a rendelkezést. Az atomtörvény újrafogalmazásával (2011) ígyisúgyismegcsináljuk alapon inkább átgyúrták a törvényt: így megszűnt a cégek jogi ellenállási lehetősége; az említett 7 blokkot leállították. Nemrég egy energetikus mégis cinikusan válaszolta a kérdésre, hogy mikor száll ki Németország az atomenergiából: 2-300 év…ha elfogy az urán!?

A német Számvevőszék eleve kritizálja az energiafordulatot, mert kontroll nélkül támogat projekteket és marha drága. A kritikusok sora azt kérdi, mennyibe kerül ez az államnak és a végfogyasztónak? (Elvégre minden plusz költséget a fogyasztó fizet meg, miközben az áram Németo.-ban eleve horribilis költség.) A megújuló-energia-fanatizmus gondot okoz: szakembereknél a szervezetlenség miatt duplán végzett munkához, 130 szükségtelen új állami munkakörhöz és pénzkidobáshoz vezetett. Ma az ökoáram „öko-adó része“ (EEG-Umlage) kilowattra vetítve rekordmagas 6,88 Cent, ami óvatosan kalkulálva is plusz 240EUR/háztartás/év. Persze, hogy ezt a háztartásokra terhelik az áramszolgáltatók. Az egyik szolgáltató szerint még így is, az előre tervezés nélküli, de azonnal végrehajtandó parancsok miatt akkora terheket rónak a szolgáltatókra, ami miatt eltűnik a nyereségük, és így a fejlesztés lehetősége – ide értve a szükséges károsanyag-szűrést – és végső soron majd a munkahelyek is. Sokan kritizálják az energiafordulatot pont amiatt, mert kapkodó, és nem követi ütemben az infrastruktúra megújítása. (Teher az is, ha állami erővel leállítanak egy erőművet, ugyi, hiszen pótolni kell, a köz-áramellátásnak meg kell felelni.) Sok “energiaintenzív” vállalatnak ugyanakkor megtérítik ezt a plusz költséget: ma 2137 ilyen van, akik – ó szegénykék – egészen jól elvannak. Többek között az autógyárak is, hiszen az áram a túlkínálat miatt eleve olcsó cikk. Az is szerencsétlen dolog, hogy már megújuló energiákkal dolgozó cégek – mint a szélenergia termelők, szolár és bioenergia szolgáltatók – is kapnak dotációt, és így az ő áramuk messze drágább, mint az áram tőzsdei ára. Minél magasabb ez az árkülönbség, a fogyasztónak annál drágább az áram, főleg az EEG miatt. Az energiafordulat miatt sok új erőművet kellene építeni vagy felújítani, és ki kell építeni az áramhálózatokat is – erről mindjárt. Mielőtt sírva fakadnánk: az RWE-t nem kell félteni, Hollandiába ment, ahol a francia EdF-vel atomrőműbe száll be, elvégre a saját hazájában veszélyesebb az atom, mintha máshol építem, hát nem? Mivel enyhén elavult a technika, Belgiumban is már jódot osztanak “hátha” alapon. Némi parasztvakítás, hogy az RWE az innogy-val marketingezik a „zöld világért“, jó trükk – hogyan is mondják, megújuló, fenntartható meg miegymás. A 2017 áprilisi Környezetvédelmi Minisztérium-beli ülésen kiderült, hogy a kormány az ipar szekerét tolja. Az előírt 175mg/m3 károsanyag-kibocsátás helyett a minisztériumnak 189 is rendben van, de a barnaszenesek 200mg-ján sem pislog. A szűrő ára 80 millió euró, amit a nyugati részeken a legtöbb kőszén-erőmű beszerzett. A keleti tartományok barnaszenesei szerint ez nekik drága. Így nem lesz, Merkel keze hazahajlik. Néha a Carbon Capture and Storage megoldással dobálódznak verbálisan, ami kipróbálatlan technika és környezetszennyező: itt a kibocsátott CO2-t összenyomják és föld alatt tárolnák. (Számos tanulmány bizonyítja, hogy extrém megbetegedések vannak főleg kiskorúaknál a bányák környékén, de ez sem éri el az ingerküszöböt.) Ha a 2040-es klímacélt el akarják érni, igen sok szénerőműnek kell leállnia. A drágább gáz vagy kőolaj használatát egy Vattenfall, EON vagy RWE igencsak igyekszik elkerülni, és amíg a kormány a lobbynak enged, nem is lesznek rászorítva!

Sőt, azon méláznak, nem kéne-e dotálni újabb szénerőművek építését. Lausitzban 100 év alatt 135 falu esett a bányászat “áldozatául”. Ahogy a bánya nő, úgy tűnik el a lakosok akarata ellenében a templom, a gyümölcsös és iskola. Vissza az áramhálózatok fejlesztéséhez: az igazán nagy ökológiai gond az ún. észak-dél- és dél-kelet háló, mely mint egy pókháló beszőné egész Németországot. Egész „egyenáram-utakat“ kell létrehozni, állítják a szolgáltatók, a megfizethető áram miatt. (Hiszen hogyan jön az áram az északi szélerőműs területekről délre? A megfizethető szó annak, aki idáig olvasott, már nyilván közröhej.) Persze egy ekkora hálózat megterhelné a környezetet és az emberek szervezetét. (De teszi ezt a szélerőmű is, psszt). Mondjuk a táj szépségéről nem is beszélve, hiszen képes volt az UNESCO egy híd miatt megvonni Drezda világörökségi státuszát…kiváncsi lennék, némi magasfeszültség kapucska-hálócska-tenger mennyire passzolna?! A milliárdokat felemésztő projektre 9000 paprikás hangú ellenvetés jött a különféle kommunáktól. Szóval, néha a németek sem trottyok, mint híreszteljük hazánkban. Annyira ellenállt lényegében mindenki, hogy a kábeleket majd megpróbálják részben a föld alatt vezetni. Jó lesz igyekezni, mert 2022-ben az utolsó atomerőmű is lekapcsol.

Szűr Krisztina