Állítólag a szavazók a döntő x helyzetben közel sem olyan finnyásak, mint azt fülkén kívül állítják, és kormánnyal szembeni gyűlöletük van annyira erős, hogy igenis simán átszavaznak a nyíltan megvetett “szélsőjobb” vagy “balliberális hazaárulók” jelöltjére.


Ezt alátámasztják a 2014-ben és azóta lezajlott időközi választások is. Bár az ellenzéki erők (Jobbik vs baloldal) bőszen állítják, hogy nem fognak össze egymással, ám a hazug szavak helyett a tények magukért beszélnek, csak az nem veszi észre, aki vak: Devecser, Zugló, Salgótarján, Tapolca, Ózd, Paks, Szentendre. És még azok a választások is ebbe a sorba tartoznak, ahol ugyan mind a baloldal, mind a Jobbik indított jelöltet, de valamelyik indokolatlanul gyengét állított, így a másik mindent vitt.

(Itt jegyzem meg: az ÉRTÜNK ÉRTETEK sehol nem lép vissza senki javára, kedvéért, és mindenhol a lehető legjobb jelöltet állítja 2018-ban!)

Figyelembe véve, hogy 2014-ben a 106 egyéni körzetből mindössze 20-ban volt 50% feletti a fideszes győzelem, így – a számításból és az előrejelzésből kihagyva az ÉRTÜNK ÉRTETEK jelöltjeinek 2018-as indulását és a nyíltan vállalt koalíciós hajlandóságot, – reális lehetőség lenne az egyéni körzetekben egy ki nem mondott, de megvalósított együttműködéssel, az ellenzéki szavazatok egy jelölt mögé állításával megverni a Fidesz-KDNP jelöltjeit. Ha 2014-et tekintjük mintának, akkor akár 86 ellenzéki képviselő is bekerülhetne egyéniben? Plusz a listás szavazatok?

Ebben az esetben az első cél teljesül, a kormányt letaszítják – amennyiben hajlandó a Jobbik-MSZP-DK stb… együtt kormányt alakítani, koalícióra lépni.

Ha nem, akkor marad a Fidesz-KDNP kisebbségi kormányzása.

Engem már csak az foglalkoztat, hogy bármely eshetőség esetén, hogyan tovább?

A koalíciónál a tárcákat majd felosztják egymás között, lesz a Jobbiknak, az MSZP-nek, a DK-nak, a Liberálisoknak, az Együttnek, a kit tudja még, kinek egy-két minisztériuma, és boldog egyetértésben, ideológiáktól mentesen (ezt Gyurcsány és Molnár is így gondolja, vagy csak Vona?), kormányozgatják az országot hol erre, hol arra, hol amarra…, vagy egyszerre minden felé?

Kisebbségi kormányzás esetére pedig arra apellál az ellenzék, hogy majd legalább lesz beleszólási joguk, mert rájuk lesz utalva a kormány? Most lehet az ellenzékkel bármiben is egyeztetni, együttműködni? Lehet rájuk nemzeti minimum terén számítani? Mi volt az az ügy az elmúlt években, amiben bármelyik ellenzéki párt hajlandó volt támogatást adni a kormánynak? Zsarolni, nyomást gyakorolni persze ezer módon próbáltak – és lássuk be, a kormány arroganciája tényleg komoly lelki erőt kíván az együttműködéshez. De ez nem menti fel az ellenzéki pártokat.

Hogy mi lenne a legvalószínűbb vége? Nem, sajnos nem egy svájcihoz hasonló, sokak által vágyott igazi parlamentáris demokrácia. Arra ugyanis ezek a politikusok alkalmatlanok.
A hatalmi játszmák hamarosan anarchiává terebélyesednének, teljes törvénykezési képtelenség állna be. Aztán előrehozott választások. Amin a nép, tanulva abból, hogy a káosznál minden jobb, 80%-kal szavazná vissza a Fideszt.

Persze, amilyen a szavahihetősége az ellenzéki pártoknak, a hangzatos gyűlöletbeszéd és Fidesztől történő elhatárolódás mögött gumigerinccel talán titokban mégis mindegyik arra készül, hogy 2018-ban majd ő lép koalícióra a Fidesszel… 😀

Bertha Szilvia
Értünk Értetek