8. Szemléletváltás az egészségügyi ellátásban, finanszírozásban

Az egészségügyi rendszer az elmúlt lassan 30 évnek talán még az oktatásnál is nagyobb csontváza a szekrényben. A rendszerváltás óta nem volt olyan kormány, amely merte volna alapjaiban átalakítani a finanszírozási és ellátási rendszert. Pedig látták, hova vezetnek a folyamatok. Ennek eredménye, hogy mára milliók számára gyakorlatilag nincs államilag biztosított érdemi egészségügyi ellátás, és hivatalosan ki nem mondva, de anyagi lehetőségek alapján rétegződik a társadalom a betegségekből történő felgyógyulási és túlélési esélyeket tekintve. Eközben hazánkban az európai átlaghoz képest nem csak a várható élettartam rövidebb, de az egészségben eltöltött idő is, méghozzá 8-10 évvel! Vagyis, hamarabb van szükségünk segítségre, miközben a magyar állami egészségügyre alig-alig lehet számítani. Változtatni kell!

Szemléletváltás

Az emberek életminősége és a költségvetés szempontjából is mindenki érdeke, hogy a jövőben az egészség megőrzésére helyezzük a hangsúlyt. Ebbe – a létbiztonságon és a kiszámítható hétköznapokon túl – a rendszeres életmód tanácsadás biztosítása, valamint az alternatív gyógyászati formák megelőző típusú igénybevételének lehetősége is bele kell, hogy tartozzon. A munkaadók számára lehetőséget adunk, hogy adómentes természetbeni juttatásként rekreációs jegyeket biztosítsanak a dolgozóiknak, mellyel prevenciós, tehát betegségmegelőzés célú keretet biztosítanak dolgozóiknak. Az alternatív gyógyászatot az egészségmegőrzés és helyreállítás, valamint a rehabilitáció állami finanszírozásba is bevont részévé kell tenni, a részben ma is létező minősítő rendszer pontosítása alapján. Az ilyen hivatalos minősítéssel rendelkező gyógyászati helyeken használható fel a munkaadók által biztosított rekreációs keret is.

A betegségek kezelése sokkal hatékonyabb és olcsóbb az idejében felderített eseteknél. A betegségben töltött idő radikális csökkentéséhez másodlagosan a korai diagnosztikát kell fejleszteni, a kötelező szűrések körét kiszélesíteni és gyakoribbá tenni, ehhez természetesen a megfelelő infrastruktúrát és személyzetet is biztosítani. A kezdeményezés ma is létezik, az Egészségfejlesztési Irodák (EFI) tevékenységének kiterjesztésével és fejlesztésével országosan a legkisebb falvakban is megoldhatók a rendszeres szűrések, az egészségtudatos programok, mentálhigiéniás foglalkozások megszervezése.

Tudatosítani kell az emberekben egészségükért, rosszabb esetben már gyógyulásukért való önnön felelősségüket. Ennek első lépcsője az orvos és a betegek közti együttműködés erősítése, a kialakult betegségek kezelésének, a terápia állami finanszírozásának, a betegnek az orvossal való tudatos és szigorú együttműködéshez kötése. Az egészségtudatos életmódnak az egészségbiztosításban történő érvényesítése azonban kizárólag az emelt szintű ellátásokra kötött, piaci alapú külön biztosítások esetén jöhet szóba. Bár népszerű gondolat az egészségi állapot és a rossz szokások összekapcsolása, a valóságban még tudományosan is túlságosan vitatható, az egyéni genetikai hajlamok és az igen különböző okok azonos okozata miatt, így a feltételezett életmód direkt büntetése-jutalmazása morálisan túlságosan vitathatóvá teszi. Nem így a terápiában történő feltétlen együttműködést.

Törvényileg támogatottan teret adunk a hazai orvosi és egészségügyi kutatás-fejlesztési eredményeknek, a gyógyszer lobbi kedvéért elnyomott találmányoknak, az alternatív gyógyászatnak, egészségmegőrzésnek. Általuk korszerűvé és olcsóbbá tesszük a korai diagnosztikát és a beteggyógyítást!

Alapjaiban átalakítjuk és szabályozzuk a gyógyszerreklámot!

Finanszírozási és ellátási szintek

Szűkítjük a kötelező szolidaritási közösséget, törvényi keretek közé szorítjuk a ma is létező, de igazságtalan, több minőségi szintű egészségügyi ellátást. Megteremtjük az önkéntes szolidaritás és a jövedelemfüggő önfinanszírozás kereteit.

Informatikai innovációk révén átláthatóvá, egységessé, követhetővé tesszük a betegek és a orvostechnikai eszközök, műszerek, anyagok útját az ellátórendszerben. Ezzel egyértelműen elválasztjuk a magánfinanszírozott magánellátó és az államilag finanszírozott rendszereket.

Négy ellátási sávot határozunk meg:

  1. Járulékot nem fizető, biztosítotti jogviszonyban nem lévők az egyházak és civilek által fenntartott, nagyrészt adományokból működtetett jószolgálati kórházakat, rendelőintézeteket vehetik igénybe.

  1. A legalább havi minimálbér, maximum havi bruttó 250.000 forint jövedelem után befizetett egészségbiztosítás a teljes állami ellátórendszer igénybevételére jogosít.

  1. Havi bruttó 250.000 forintnál magasabb, maximum havi bruttó 500.000 forint jövedelem után megfizetett egészségbiztosítás az állami ellátórendszer igénybevételén túl, a további díj megfizetése mellett, az ambuláns magánellátások igénybevételére is jogosít. Ezekre a magánszolgáltatásokra állami vagy piaci biztosítónál kiegészítő egészségbiztosítás is köthető.

  1. Havi bruttó 500.000 forintnál magasabb jövedelem után történő egészségbiztosítási járulékfizetés esetén – további térítés ellenében – intézményi magánellátás igénybevételére is jogosulttá válik. A kiemelt szolgáltatásokra az állami intézmények erre kialakított részeiben, illetve magánintézményekben lesz mód. Hasonlóan az ambuláns magánellátásokhoz, ezekre a magánszolgáltatásokra is köthető kiegészítő egészségbiztosítás.

A kiegészítő biztosításokért fizetendő összegek egyénenként csak az egyéni egészségügyi kockázat miatt térhet el, a két kiegészítő ellátási csomagnál többfélét a biztosítók és magánellátók sem határozhatnak meg. Azonos jövedelmi sávon belül kötött szerződések esetén az igénybe vehető szolgáltatásokban nem lehet különbség. Az állami ellátórendszerben is finanszírozott beavatkozások központi finanszírozási tétele lehívható az intézmény magánellátása vagy a magánintézmények által.

A bármilyen szintű magánellátásra jogosult személyek a biztosítotti jogviszonyban lévő, közvetlen hozzátartozójuk (házastárs, gyermek, szülő) számára is megvásárolhatják a kiemelt szolgáltatást, azonban a helyek feltöltöttségében a saját jogúak mindig előnyt élveznek! A nyugdíjasok az első, második és harmadik szintet igénybe vehetik, a negyedik sáv igénybevételére akkor jogosultak, ha közvetlen hozzátartozójuk (házastárs vagy gyermek) jogosult rá, és a nyugdíjas rendelkezik a finanszírozáshoz kiegészítő betegbiztosítással!

A szakembereknek, beleértve az orvosokat is, az 1-3 ellátási szint mindegyikén teljesíteniük kell egy megadott havi minimum szolgálati óraszámot! Ezáltal a biztosítás nélküli betegeknek is van lehetőségük nagy tudású szakember elé kerülni, az orvostársadalom pedig nem szakad szét az ellátott társadalmi csoportokhoz kötődve, és tudása komplex marad, nem szűkül be az adott társadalmi csoport típusbetegségeire.

Intézményi átalakítások

Véget vetünk az átláthatatlanságnak, amelyben egyes háziorvosok megszakadnak, mások szinte nem is végeznek valódi ellátást, vagy nem kompetens helyzetben is beavatkozva károkat okoznak a betegeknek, esetleg érdemi ellátás nélküli továbblökdösős betegleosztást hajtanak végre indokolatlanul terhelve a szakellátást és a sürgősséget. A háziorvosok ellátási és beavatkozási kompetenciáit egyértelműen meghatározzuk és országosan egységesítjük, működésüket az ÁNTSZ által számon kérhetővé tesszük.

A katasztrofális hazai száj higiéniás állapotokat tetézi, hogy számos vidéken alig-alig van már közszolgálati fogorvos. Pedig az alapvető foggyógyászati teendők jó részét dentál higiéniás szakember is el tudja látni. Az országos szájhigiéniás rendszer kiépítését azonnal megkezdjük, mert bár nem pótolja teljesen a fogorvoshiányt, de számos, ma kezelés nélkül maradó problémát képes megoldani.

A fekvőbeteg ellátást preferáló rendszert, járóbeteg ellátást preferálóvá tesszük.

Hazai nagyjából 100, immár nem kórházként funkcionáló kórházat három részre osztjuk:

  1. Megyénként legalább 1 az egyházakhoz kerül üzemeltetésre a jószolgálati feladat ellátására. Ezek a kórházak a vonzáskörzeti sürgősségi eseteket is megkapják állami finanszírozással. A beteget, szállítható állapotba hozása után, átszállítják a jogosultsági kórházába.

  2. A fennmaradó intézmények nagy részét napidíjas ápolási intézménnyé alakítjuk. Ezek segítségével megoldhatók az olyan élethelyzetek, amelyekre jellemző az átmeneti, hozzátartozók által nehezen megoldható intenzív ápolás igénye. Ide tartozik a műtétek utáni regenerációs ápolási idő, vagy az idősek akut betegségei is.

  3. Néhány kórházat pedig ápolási idős-, illetve hospice (elfekvő) otthonná alakítunk.

Ezek működési szabályai már kiforrtak, alkalmazhatók. Az ápolási otthon humán erőforrás igénye nem nagy, a napidíjak révén önfenntartó. A hospice otthon ugyan ápoló-igényesebb, részben lehet csak önfinanszírozó, ám rohanó, megélhetési bizonytalansággal terhelt világunkban létjogosultsága nem megkérdőjelezhető.

A nagyjából 100 kórház korábbi fenntartási terheitől így megszabadul az egészségügyi kassza, ezt a forrást a többi, valóban kórházként funkcionáló intézmény (bér- és eszköz-) fejlesztésére fordítjuk.

Az európai uniós pénzből felújított és korszerűsített, mára privatizált magánintézményeket állami tulajdonba visszavesszük, és a profitot megegyezés alapján vagy az egészségkasszába, vagy magához az intézményhez forgatjuk.

A paraszolvencia elleni direkt, jogszabályi küzdelem értelmetlen, a magyarság szocializációjának túlságosan is szerves része. A kiszolgáltatottságában megfelelő gondoskodást kapott beteg hálája várhatóan kipusztíthatatlanul megjelenik hálapénz, vagy valamilyen egyéb anyagi kifejeződés formájában. Nagy különbség azonban, hogy hallgatólagos szolgáltatási díjról beszélünk, vagy valódi hálából fakadó késztetésről. Az első felszámolásához a legfontosabb lépésként az orvosok státuszát úgy rendezzük, hogy a maival ellentétben ne többféle módon kelljen ugyanazért a munkáért fizetést kapniuk (például vállalkozóként ügyelni), hanem egyértelműen kimutatható legyen a teljes keresetük, lehetőleg a nyilvánosság számára is hozzáférhető bértáblából.

Egységes országos minőségbiztosítási rendszer minden ellátási szintre

Bár jelenleg is létezik előírás a rendszerre vonatkozóan, ám semmi érdemi tartalma, még kevésbé valódi végrehajtása. Létrehozzuk az országosan egységes követelményeket, betartandó eljárásokat (protokollt) és folyamatszabályozást, szakmai irányelveket tartalmazó egységes minőségbiztosítási rendszert, melyet a fentebb már említett, egységes országos informatikai megoldással is támogatunk. A rendszert minimum 2 évente felülvizsgáljuk és korrigáljuk a szakmai kollégiumok ajánlása szerint.

Ezzel egyben szigorú költségkövetést vezetünk be, integrálva az ápolást és a teljes ellátási tevékenységet, annak gazdasági vonatkozásait is. Az adatgyűjtés és elemzésnek az ellátórendszeri finanszírozáshoz történő visszacsatolásával, az ellátórendszer történetében először, megvalósítjuk és fenntartjuk a költségek, szakmaiság, emberség mátrixában elérhető legmagasabb hatékonysági szintet.

Ennek része, hogy a társadalombiztosítási azonosító jel rendszerét a kor lehetőségeinek megfelelően magasabb szintre léptessük, és a chippel ellátott TAJ kártyán a beteg teljes egészségügyi előzménye és kezelési adatai megtalálhatók. A technológia ma már lehetővé teszi az állami finanszírozással történő visszaélések szinte teljes visszaszorítását, legyen szó az egészségügy szolgáltatás nyújtó, vagy azt igénybe vevő oldaláról.